Miért kell kivágni azt a gyönyörű nagy fát????
A fenti kérdést legtöbbször indulatosan, szemrehányó stílusban hallom, szinte mindig illetéktelen járókelőktől…
Először is nem kell!! Csak lehet, és akik kompetensek a kérdésben, (és joguk is van hozzá) azok úgy döntöttek, hogy kivágatják. Ez egy óriási témakör. Sajnos rendszerint megtalálják a favágókat (nem csak engem) azok a túlbuzgó környezetvédők, akik a saját elképzelésükön kívül, más, azzal ellentétes álláspontot vagy véleményt nem igazán képesek elfogadni. Egyszerűen hiányzik sokukból az a józan belátó, mérlegelő képesség, az, hogy: „Lehet, hogy a másiknak van igaza velem szemben.”
A poén az egészben az, hogy szakértővel (igazival) nem találkoztam még köztük, szinte kizárólag a lelkes amatőröket „fertőzi meg” ez a „vírus”.
Amúgy is tapasztalható egy: „A favágó csúnya bácsi, mert kivágja a szép fákat…”- típusú hozzáállás a szakmához, bizonyos körökben. Pedig nem azzal van a baj, ha kivágják a túlméretes, vagy veszélyes fákat, hanem azzal, hogy sokszor nem ültetnek helyette másik hármat, meg ha főleg nem időben!!
Teljesen megértem, hogy például egy gyönyörű ősfás parkban végzett folyamatos csonkolás, fakivágás mélyen érinti az embereket, engem is, de a megoldás nem a karbantartás elhagyásában van, hanem állomány állapotának javításában. Amibe beletartozik a rossz fák eltávolítása éppúgy, minta az újak ültetése…
Persze forráshiányra hivatkozva sem illik felélni a szép környezetünket (csak vágni, ültetni nem…). Mert az tényleg nem szép dolog!
Annyi sztorit láttam, hogy egy kisregényre simán futná belőle. Általános tapasztalat (lehet, hogy csak velem esett meg sokszor), hogy az önjelölt környezetvédők úgy gondolják, hogy a favágást végző szakember saját pénzén kibéreli a gyakran 10-15.000 Ft+áfa órabérű emelőkosaras autót, csak azért, hogy fényes nappal a város egy forgalmas helyén, mindenféle engedély nélkül, saját kedvteléséből kivághassa az utca legnagyobb fáját…
No komment…
Ja! És persze az engedélyt is csak hozzá nem értő személy adja ki, mert kell neki tűzifának…
Régen minden esetben abbahagytam a favágást, lementem a kosárból, és megpróbáltam elmagyarázni, hogy nem vagyunk mi olyan elvetemültek.
Hadd ketyegjen a kosaras autó órabére, úgyis degeszre keresem magam minden favágás alkalmával… (gondolják Ők)
Ez az első stáció… a megpróbálunk szót érteni.
Ezt követi a második: a felismerés (többnyire az, hogy nem lehet…)
Aztán a harmadik: a ráhagyás (mármint, hogy ráhagyjuk, menjen, és csinálja…
A másik, amivel általában nincsenek tisztában az a közterületen/magánterületen végzett fakivágás.
Több településen nem kötik engedélyhez a magánterületen belül végzett fakivágást.
Jön emberünk, hogy: „Miért vágjuk ki azokat a szép fenyőfákat??”
(ipartelep, épülettől 1m-re 10m-es fenyők, belenőve a kerítésbe…)
Első stáció, lemegyünk (az emelőkosárral a fa tetejéről).
- Jó napot! Azért, mert új kerítés lesz, meg nem akar a tulaj százezreket fizetni a tetőcseréért…(vihar esetén)
Második stáció:
- „Mert én rendszeresen erre felé szoktam futni, és ez a legszebb üde zöld színfolt a környéken!” (???) (Nem volt nagyon nehéz annak lenni, mert ipai környék…)
(hozzátenném, hogy több rendkívül nagy zöldterülettel rendelkező „csupa-park” város, nem is értem miért épen itt fut? Mindegy.)
- Sajnálom, de ez magánterület, nem kell hozzá engedély…
- „De kell, minden fakivágáshoz kell…”
(közben már fényképez, mit sem törődve a személyiségi jogaimmal…)
Harmadik stáció:
- „Feljelentem a rendőrségen, ezt nem hagyom annyiban!”
- Oké jelentsen, de most már mennem kell, mert gondolom, nem akarja kifizetni a kosaras autó állásidejét…
Telefonál, fényképez, aztán elhajt.
Kisvártatva rendőrautó fordul be az utcába, közelebb jön kb. 100m-re, megáll, aztán látja, hogy kerítésen belüli fákat vágunk. Ott megyek el a levágott faanyaggal telepakolt teherautóval a rendőrautótól 2m-re. Megvárja, míg elhaladok, aztán megfordul, és elmegy.
Megint egy túlbuzgó bejelentés…
Néha harapni kell ám az embernek a száját belülről, hogy ne tűnjön tiszteletlennek.
(idős, kb.75-80 éves bácsi)
- „Ki adott engedélyt a favágásra?? Adják ide az engedélyt!!”
- Ott abban a nagy sárga épületben, innen 100 méterre , X.Y. Tessék vele megbeszélni!
- „az egy -------- (sípszó), adják ide az engedélyt!”
- Nem adjuk, mert nincs nálunk, sétáljon el és beszélje meg X.Y.-al.
- Nem adják??? Akkor majd odaadják a rendőrségnek!!!
- Itt a rendőr kolléga, beszélje meg vele. (exrendőr beugrós kolléga volt éppen velünk)
- Igen?!?! Akkor majd megmutatják a bíróságnak!!!
Na itt már erősen kellett harapni, elfordultunk, és arrébb mentünk, nehogy tiszteletlennek tűnjünk..
Bácsi felírta az autónk rendszámát a kis noteszébe, és elcsoszogott…
Soha semmilyen retorzió nem ért semmilyen hatóságtól, egész egyszerűen azért, mert nem vagyok önkényes favágó.